A színekről:

A színeknek nagyon fontos szerepük van a mandala készítésnél is, majd később a hatásuknál fogva az egész környezetre, és az egyénre is. Az emberi csakrákhoz is egy-egy színt rendelünk. Ha mandalát festünk, és szimbólumokat használunk, hatásukat befolyásolhatjuk különböző színek használatával.

A színgyógyászat fejlődése:

"Az ősemberek színes kövekből őrölt festékekkel díszítették a testüket, akárcsak a mai bennszülött népek Afrikában, Amerikában vagy Ausztráliában. Mivel a mai bennszülöttek is alkalmaznak színes mintákat, jeleket betegségek ellen, egészen biztos, hogy az ősemberek előtt sem volt ismeretlen ez a gyakorlat.A legendás Atlantisz papjai - a fennmaradt leírások szerint - színekkel és fénnyel kezelték betegeiket. Az ókori Egyiptomban is ismerték a színek gyógyító erejét. A gyógyító papok Heliopolisz városában, Rá (Ré) Napisten templomában színterápiát alkalmaztak betegeiken. Mivel tudásukat titokként kezelték, a kezelés részleteiről nem maradt fenn leírás. A régi Kínából viszont pontos leírások maradtak fenn: eszerint a bélbetegségben szenvedő emberek hasát sárga színűre festették be, a skarlátbetegeket piros ruházatba tekerték, az epilepsziásokat pedig lila színű szőnyegre ültették. Tudták, hogy a sárga szín görcsoldó hatású. A görögök a lelkialkattal hozták összefüggésbe a színeket, és eszerint használták.Az újkorban, 1933-ban jelent meg az indiai orvos, Dinshah Ghadiali műve, amelyben a szerző azt állítja, hogy a betegségeket a szervezetünkben (környezetünkben) a túlsúlyban lévő, vagy éppen hiányzó színek okozzák.A színtan mást jelent ma a fizikusnak, a festőművésznek és a természetgyógyásznak. Egy biztos: a színek hatása alól senki sem vonhatja ki magát.A népi kultúrák érzékenyek voltak a színekre. Indiában ma is vörös leplet feszítenek ki az ájult, tetszhalott ember fölé, hogy így segítsék magához térni. Itáliában fennmaradt az az ősi népi szokás, hogy gyulladásra, nehezen gyógyuló sebre kék színű kendőt tesznek. A vörös szín hatására a véredények kitágulnak, és a véráramlás fokozódik, míg a kék színű fény hatására összeszűkülnek az erek és a vérzés, a gyulladás csökken. A régiek megfigyelték, hogy az egyes színek megjelenése a testen már önmagában is figyelmeztető jellegű, így lázas állapot esetén a piros, fagyásnál, megfázásnál a kék, májbántalmak esetén a sárga, ütések nyomaként a kékeszöld, epebajnál a zöld szín jelenik meg a bőrön. Ezért az ezzel ellentétes színekkel igyekeztek gyógyítani a betegeket. Megfigyelték azt is, hogy a tüdőbeteg emberek valósággal ki vannak éhezve a piros színre, míg a szívbajosok ugyanezt kerülik, az epebajosok pedig irtóznak a sárga színtől.

A színpszichológia néhány alkalmazási területe:

A rózsaszín csökkenti az erőszakosságot, ezért vannak börtönök, ahol a falakat rózsaszínűre festik. A rózsaszín fékezi az indulatokat, ezért a dühöngő foglyok hamarabb lecsillapodnak. Londonban rengeteg öngyilkosságot követtek el a Temze felett átívelő fekete Blackfriars hídról. Amióta kékre festették a hidat, visszaesett az öngyilkosságok aránya egész Londonban.

A világoszöld tárgyak könnyebbnek látszanak. 1940-ben a New York-i kikötő rakodómunkásai sztrájkba kezdtek a túl nehéz lőszeres ládák miatt. A ládák világos zöldre festése végett vetett a sztrájknak, pedig a ládák nem lettek könnyebbek.

A színek hatnak az étvágyra. A zöld falak között az emberek sokkal kevesebbet esznek, mint vörösre festett falú vendéglőben, ahol a viselkedés is oldottabb. A világoskék hasznos légi betegség ellen. A korábbi sárga ülésbevonatot világoskékre cserélték, mivel a sárga ülésektől még az is rosszul lett, aki amúgy jól bírta a repülőgép hánykolódását. A piros szín élénkítő hatású. A színek és az érzések között szoros összefüggés tapasztalható. Az ember nyitott rendszerként folyamatosan reagál a környezet ingereire, naponta tapasztalhatjuk a színek testre, lélekre, szellemre gyakorolt hatását, mellyel nem csupán gyógyítani, hanem lelki problémákat felismerni, diagnosztizálni is tudunk."

Minden színnek több arca van. A spektrumban minden egyes színnek megvan a maga tudatszintje. Amint (a vöröset alapul véve) felfelé haladunk a spektrumban, lassan elhagyjuk a materiális világ lassú, sűrű rezgéseit (vörösek,narancsok, sárgák), és belépünk a mentális és spirituális világ finomabb, gyorsabb rezgéseibe (kékek, indigók és lilák). A zöld az, ami középen tartja az egyensúlyt, és elválasztja egymástól a két világot. A zöld a két oldal aspektusaiból jön létre - a meleg oldalról a sárgából, a hideg oldalról pedig a kékből.A kéket mindig is "spirituálisabbnak" tartották a vörösnél. Ez azonban félreértés. Aki megmássza a Mount Everest-et, az éppen ugyanannyi spiritualitással rendelkezik, mint a pap a templomában. Minden szín spirituális. És minden egyes szín másképpen nyilvánítja ki spiritualitását. Minden szín erős, de minden szín ereje különbözik az összes többi szín erejétől. Más a hullámhosszuk és a frekvenciájuk. Akár a televízióállomásoknak, úgy a színeknek is megvan a saját csatornájuk. A tiszta kép csak akkor jelenik meg, amikor a megfelelő hullámhosszat hangolják rá a megfelelő csatornára. Ezt gyógyításnak vagy szinkronizációnak nevezik. A kék ereje például, abban a tényben nyugszik, hogyahol a piros gondolkodás nélkül nekimegy valaminek, ott a kék először megfontolja a helyzetet. A kék gondolkodik, mielőtt lépne. A zöld csatorna feltárja előtted lényed egyik aspektusát, a sárga pedig egy másikat - és közben nincsenek reklámok.Ha vonzódást érzünk egy bizonyos színhez, akkor az minden bizonnyal jelez egy igényt az iránt, amit annak a bizonyos színnek a rezgése magában hordoz. A fény az egész; a színek, melyekre oszlik, mind egyéniségek, és mindegyiküknek egyéni hangja van. Minden egyes színnek megvan a maga hangja és nézőpontja. Vannak kék állítások és zöld állítások, narancssárga állítások és fekete állítások. Ez a szín nyelve, melyet meg kell hallanunk - a szemeinkkel! Nincs olyan, hogy "helyes" szín vagy "helytelen" szín. A szín nyelvének elsajátításával képesek leszünk értékelni a jelentések és információk egész spektrumát, melyeket a Fény intelligenciája nyújt számunkra a színen keresztül.

Felhasznált irodalom:

Aranyi Lászlóné: Színterápia

Charles Klotsche: Színterápia

Lilian Verner Bonds ; Gyógyító színek

Wictor Charon: Atlantiszi mágia