Szimbólumok:

A mandala szimbolikája:

A szimbólumok eredete az ősi időkre nyúlik vissza, az emberek mindig is mágikus jeleket, ábrákat, használtak ha valami fontos eseményre készültek, kultikus helyet jelöltek, védeni szerettek volna valamit. Hittek az ábrák mágikus erejében, és tudták, melyiket milyen célra és hogyan használják, hogy a megfelelő hatást érjék el vele. Ezekben az ősi jelképekben koncentrálódik az évezredes tudás, és energia, ezért a mai napig rendkívül hatékonyak.

jel, szimbólum, rezgés:

"A hangnak teremtő ereje van, minden szó, amit kimondunk, mágikus erővel rendelkezik, teremt. A jelkép pedig egy koncentrált erővel teremt, hiszen benne rengeteg szó nyilvánul meg egyszerre.
A JEL-KÉP, az ami annyit jelent, hogy egy képet sűrítünk egyetlen jelbe.
Vannak olyan jelképek, amelyeket egészen egyszerűen magunkkal hozunk születésünkor, és vannak olyan jelképek, amelyeket később tanulunk meg életünk folyamán. Vannak az egész emberiségre vonatkozó jelképek, és vannak kizárólag magyar szimbólumok.
A jelkép, mint minden más a Világegyetemben, rezgés, erő. Meghatározható színként, hangként, ízként, érzésként, és még ki tudja hányféleképpen. Adjunk hozzá teremtő szándékot, célt, és máris képes anyaggá sűrűsödni, így megvalósulni.
A jelek, szimbólumok "varázsigék", amelyeket az a "Varázsló", aki tisztában van a jelentésükkel, használni tud. Őseink használták ezeket a jeleket...
A magyar nyelv szavai, rovásírásunk jelei is varázsigék, teremtő erejűek. Ha figyelnénk arra, mit mondunk ki, minek adunk teremtő erőt, életünk is gyökeresen megváltozhatna. "
/Bodnár Erika Színia: A magyar ház mágikus titkai/

* Itt egészíteném ki, hogy a mandala nem indiai és tibeti ' import". A mandala művészet mindig létezett, sőt a mai napig élő művészet a Magyar hagyományban. A kályhacsempéktől kezdve, a faragott és hímzett népművészet számtalan formában, hihetetlen sokszínű módon " használta" ezeket a világmodelleket. Eleink még tudták és értették ezeket az ősi szimbólumokat/ szimbolikát. Sőt, az Élet virága - magja szent szimbólum fellelhető a mai napig a régi templomok kazettáin. Közülük sok, még az 1600 években ( vagy előtte ) keletkezett. A szuszék pedig nem is létezhetett e nélkül a minta nélkül. De elég csak egy múlt századi, díszített falitányérra néznünk, mind-mind mandala. Nyitott vagy zárt rendszerűek, kiáramolnak vagy behúznak, pulzálnak és élnek! *

Az összes mandalámhoz az egyetemes ősi jeleket, és szimbólumokat használom fel. - De leginkább a régi magyar motívumokat, és rendszereket részesítem előnyben, kicsit igazítva a mai kor igényeihez. - Ezek kerülnek középre, a "fókuszba" - illetve a mandala más részére- . Innen áradhat kifele az energia, a többi koncentrikusan ismétlődő motívumon keresztül, erősítve egymás hatását. A leírásban összeszedtem pár ismertebb, és nagyon fontos fő szimbólumot:

Pont:

Az állandóság és az örökkévalóság jelképe. Szepes Mária szerint, a pont minden erőhatás kezdete, a szunnyadó erők áttörésének kiindulópontja. A metszéspontok kereszteződése; mindig a fókusz, innen indul a teremtés, itt nyílnak a kapuk.  Magasabb értelemben a pont az ajtó, amelyen át a láthatatlan világ erői belépnek a látható világba. Ezért a pont a mag, a létkezdet szimbóluma is. Minden kezdemény ebből alakul ki. A pont az ősi egység, amelynek sokszorozódása, bővülése, mozgása hozza létre a látható dolgokat. A pont a legegyszerűbb és legősibb geometriai szimbólum, amely minden más forma alapját képezi, és az univerzum egységét, kezdetét és a potenciált jelképezi. Történelmi szempontból a pont megjelenik az ősi kultúrák művészetében, sziklarajzaiban, kőtáblákon és rituális ábrázolásokban, ahol a világ kezdetére, a teremtés első mozzanatára vagy az isteni rend kiindulópontjára utalt. A szimbolikus jelentés szerint a pont a teljességet, koncentrációt és a középpontot képviseli, egyben a potenciális energiát, amelyből minden létrejön, ezért a meditáció és a szakrális geometria egyik alapvető eleme. A pont az egyesülés, a belső fókusz és a harmónia jelképe, amely a fizikai és a szellemi világ közötti kapcsolatot is szimbolizálja, hiszen minden forma, vonal, kör és szimbólum kiindulópontja egyetlen pont. A pont, mint szimbólum, az univerzális rendet, az élet kiinduló energiáját és a figyelem koncentrált erejét testesíti meg, és évszázadok óta használják spirituális gyakorlatokban, meditációban és mandalákban az egyensúly, a belső stabilitás és a kreatív erő előidézésére.

Nap:

A Nap az életet adó fényt szimbolizálja, az egység, a legmagasabb isteni princípium képviselője. Az Ősszimbólumok egyike.Mindenféle hierarchiában a legmagasabb helyet foglalja el. Hozzá tartozó szín az arany. Alapvetően a férfi energiát képviseli. A nap hordozza magában a hatalmat, mindig pompás és büszke. Maga a teremtő energia megtestesülése. Segíti az alkotásban, teremtésben. A turáni népek körében női energiákat is rendelnek a naphoz, Nap Istennő kultusz is megtalálható. Az ősi népek szerint pedig a Nap az életfolyó forrása, ami jelképezi még a bőséget, életet és az kozmikus rendet.

A Nap az egyik legrégebbi és legerőteljesebb szimbólum az emberiség történetében, amely már az őskor sziklarajzain, kőtábláin és régészeti leletein is megjelenik, jelezve az ember folyamatos kapcsolatát a természettel és az égi erőkkel. Ősi kultúrákban, például az egyiptomiaknál, mezopotámiaiaknál, aztékoknál és indián törzseknél a Napot a teremtés, élet, energia, fény és idő mércéjeként tisztelték, gyakran istenként vagy istenségek attribútumaként ábrázolták. Kiemelt jelentőséggel bírt a szkíták kultúrájában is, számukra a Nap a harcosok, a természet és az isteni rend védelmezője volt, a ciklikus idő és az évszakok mércéjeként szolgált, gyakran korongként és sugárzó mintákkal ábrázolták művészetükben, ékszereiken és rituális tárgyaikon, gyakran állatmotívumokkal és spirálokkal kombinálva, jelezve az univerzum és a természet összefonódását. Szimbolikailag a Nap az életerő, megvilágosodás, tudatosság és a lélek fényének jelképe, amely a sötétség és a káosz felett aratott győzelmet is szimbolizálja. A szakrális geometria és a mandalák világában a Nap gyakran a középpontként jelenik meg, ahonnan az energia kiáramlik, harmonizálva a környező formákat és mintákat, így a meditáció és térharmonizálás fontos eleme. Érdekesség, hogy a Nap szimbóluma sokféle formában létezik: lehet egyszerű kör, sugárzó korong, stilizált napkorong vagy a mandala középpontját alkotó virágmintázat, és gyakran társul a kör, a kereszt vagy a spirál formáival, erősítve az életciklus, az idő és a folyamatos megújulás jelentését. Más kultúrákban a Nap szimbolizálta a gazdagságot, hatalmat és uralkodói erőt, hiszen a Nap láthatóan minden életet táplál és minden nap felkel, biztosítva az élet folytonosságát. A Nap szimbólum használata a spirituális gyakorlatokban, meditációban és mandalákban a pozitív energia, belső fény és kreatív erő előidézésére szolgál, így nemcsak ősi, hanem a szkíta kultúra kontextusában is rendkívül erőteljes és inspiráló szimbólumként jelenik meg az emberi kultúrában.

Hold:

A Hold a nőiesség, az anyaság, az Isteni méh, az Ősi teremtő anya szimbóluma. A Nap párja. Ő a kezdet és Ő a vég. A vizeket uralja, az ezüst szín is hozzá köthető. ( a fém is) Az ókorban előszeretettel használták, Egyiptomban, és a majáknál egyaránt felfedezhető ez a motívum, illetve módosult formája, ami egy " U " betűt formáz. Ami szintén az anyaméhre, a teremtésre, Földanyára utal. Az összes bolygó, csillag energiája a holdon keresztül érvényesül, és fejeződik ki. Erős spirituális jelentést képvisel, mivel úgy tartják, hogy hidat képez az emberi és asztrális világ között.

A Hold is az emberiség legősibb és legmélyebb szimbólumai közé tartozik, amely az élet ciklikusságát, a női energiát és az intuíciót jelképezi. 🌙 Már az ókori kultúrákban – a mezopotámiai Nanna/Szin istentől az egyiptomi Thotig és Khonsuig, a görög Szelénéig és a kínai Csang-óig – a Holdat az idő, a termékenység és a megújulás szimbólumaként tisztelték. A holdfázisok – újhold, növekvő hold, telihold, fogyó hold – segítik a belső egyensúly, az önreflexió és a spirituális fejlődés megértését, míg a Hold vízhez kötődő energiája az érzelmek, az intuíció és a folyékonyság jelképe. A szkíták és más nomád népek művészetében a Hold gyakran korongként, sugárzó mintákkal, állatmotívumokkal és spirálokkal jelent meg, kifejezve az univerzum és a természet összefonódását, az élet és halál ciklikusságát, valamint az energiák harmonikus áramlását. A Hold évszázadok óta inspirálja a meditációt, mandalákat és spirituális rituálékat, és ma is az önismeret, a kreatív energia és a belső fény univerzális jelképe, mint párja a nap. 

Háromszög:

A csúcsával felfelé néző háromszög; A belső fény, az anyagi világból kiváló szellemi minőség, a felfelé törekvő lélek szimbóluma. Az ég fele törekvés. A hozzá köthető elemek; a Tűz, a Levegő, Szellem.

A csúcsával lefele néző háromszög;az anyagba való törekvés, a fentről lefelé áramló energiákat szimbolizálja. Hozzá köthető elemek; Föld, Víz. Az anyagba sűrűsödés szimbóluma.

A háromszög szintén az egyik legrégebbi és legősibb szakrális geometriai szimbólum, amely az emberi kultúrákban több ezer éve jelen van. Ősi formája három egyenes vonal találkozásából keletkezik, és számos kultúrában a stabilitás, egyensúly és a teremtés jelképeként szerepelt. A háromszög jelentése gyakran a három alapvető elem, erő vagy princípium összekapcsolódását fejezi ki: például az ókori egyiptomiak számára a test, lélek és szellem egységét, a hinduknál a Brahma, Visnu és Siva isteni hármasságát, míg a kelta kultúrában a természet, a föld és az ég hármasságát jelképezte. Spirituális és szakrális geometriai szempontból a háromszög a fókuszált energiát és a dinamizmust képviseli: a felfelé mutató háromszög az aktív, férfias, tűz és szellem energiát, míg a lefelé mutató háromszög a befogadó, nőies, víz és intuíciós energiát jelképezi. A háromszög gyakran jelenik meg mandalákban, ékszerekben, szakrális építészetben és rituális tárgyakon, jelezve az egység, harmónia és az energiák kiegyensúlyozottságának fontosságát. Ősi kultúrákban, például Mezopotámiában, Egyiptomban, Indiában és Közép-Amerikában a háromszög mindig az isteni rend, a kozmikus törvények és a természet feletti összhang vizuális kifejeződése volt, és máig a spiritualitás, a meditáció és a kreatív energiák inspiráló szimbóluma maradt.

Spirál:

A csillagállásokat is összefüggésbe hozták velük, mert vannak olyan elméletek is, hogy a jobbról balra forgó spirál a téli napot, a balról jobbra forgó pedig a nyári napot jelképezi. Illetve a dupla spirál pedig a tavaszi-őszi napéj egyenlőséget szimbolizálta.

A négyes spirál szintén szkíta jelkép, utalhat a 4 szent folyóra, ami a világ közepéből ered.

A legelterjedtebb elméletek szerint pedig a spirál egy misztikus örvény, amelynek segítségével a láthatatlan világból energiák hozhatók át a látható világba. A jobbra forgó a teremtést, a balra forgó örvénylés a romboló erőket szimbolizálja. A lélek evolúciója is spirál formában halad. A kozmikus energia képi megjelenítése. Visszatükrözi a növekedés, és az evolúció egyetemes mintáját. Néhány kultúrában az anyaság szimbóluma is, képviseli anyaméhet, termékenységet és a teremtő energiát magát.A spirál egy olyan szent szimbólum ami emlékeztet minket az örök lelki fejlődés útjára.

A kettős spirál ősi druida szimbólum a természet meghalását és újjászületését, a világ dualitását szimbolizálja. Nagyon erős energiákat mozgat meg harmonizáló hatása során. Egyensúlyba hozza többek között a yin-yang energiákat is.

Kereszt:

Két erővonal, a Női-férfi, Égi és Földi energiák találkozása. Metszéspontjában létrejövő energiák kaput nyitnak egy magasabb dimenzióba. Egy másik szemszögből; a kereszt közepe, a pont mindig kitüntetett, hiszen ott lép be Isten a világba. Történelmi szempontból a kereszt megjelenik az ókori Egyiptomban, Mezopotámiában, Kelták és ősi indián kultúrák művészetében valamint a szkítáknál, ahol a kozmikus rendet, a négy égtáj harmonikus egyensúlyát és az ember kapcsolatát a természeti világ elemeivel jelképezte. A szimbólum a földi és szellemi világ, az anyagi és a transzcendens összekapcsolódását jeleníti meg, ugyanakkor a ciklikus idő és az élet négy alapelemének szimbolikája is felfedezhető benne. A szakrális geometria szempontjából a kereszt az energiák áramlását, az egyensúlyt és a középpont stabilitását képviseli, ezért gyakran használják mandalák, medálok és meditációs gyakorlatok során. A kereszt mint vizuális forma a kozmikus rend, az élet ciklusai, a stabilitás és a harmónia univerzális jelképe, amely a különböző kultúrákban és időszakokban mindig az egység és a kapcsolat kifejezőeszközeként szolgált, függetlenül bármilyen vallási kontextustól.

Körkereszt:

Az emberiség legősibb szimbóluma, a világ minden táján fellelhető, számos kultúrában,- a körkereszt ami egy körbe rajzolt kereszt. A jobb oldal a teremtő férfi energiákat képviseli, a bal oldalon a teremtést befogadó, de egyben szintén teremtő női energia van. Alsó és felső rész - a "fent és a lent" az alsó és felső világot jelképezi, a kereszt metszéspontja pedig az Isteni középpont ami mindegyik irányba kiáradó. De egyben az állandó középpont ami egyensúlyban tartja a világot, és az energiákat.Egy másik megközelítés szerint ez a jelkép az ősi szkítáknál is megtalálható;VARGA GÉZA ELEMZÉSE, EGY NÓGRÁDI HÍMZÉS ŐSHIT EREDETŰ JELEI - című műből:"palóc mandala (világmodell),amely a székely "f" (Föld),"ty" (atya) és "b" (Bél, belső) jelekből - e székely jelek előképéből - alkotott ligatúra; párhuzamai közé tartozik a kínai írás "Föld" jele is. Azt fejezi ki, hogy a világ közepén eredő négy szent folyó azonos az Istennel, aki az isteni triász fiú tagja, népünknek pedig az ősatyja; ez azt idézi az eszünkbe, hogy a szkíták - a korabeli görög források szerint - az istenek miatt tisztelték a folyóikat."A magyar népművészetben mai napig fellelhető, a hímzéseken, fafaragásokon, kályhacsempéken keresztül, a tojásfestésig mindenhol.

Ez a szimbólum ősi hagyományunkban szerepelhet még "Világvirág" néven is. Nevezzék bár így, vagy úgy, - ez a jelkép olyan ősi energiákat képvisel amiknek mibenlétét máig csak sejthetjük.

Hármas kör:

Három, egymásban elhelyezett kör, belülről kifele indulva jelenti; a szellem, a középső a lélek, és a külső ami ezt a kettőt körbezárja a test. ( szellem, lélek, test)  A szellemi, asztrális, és anyagi világot is jelöli.
Továbbá a testet a szellemmel ( lélekkel) összekötő hidat ( átjárót) - is szimbolizálja. Napszimbólum.

Van erre egy csodaszép idézet is;
"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
/Weöres Sándor/

A hármas kör, vagy Triple Circle, egy ősi szimbólum, amely három egymást átfedő kört tartalmaz, és az univerzum harmóniáját, az élet ciklusainak teljességét és a szellemi egységet jelképezi. Történelmi szempontból a hármas kör megjelenik több kultúrában, például az ókori kelta, mezopotámiai és indiai hagyományokban, ahol a három kör a lét három alapvető aspektusát szimbolizálta: a testet, a lelket és a szellemet, illetve a múltat, jelent és jövőt. A kelta tradícióban a hármas formák gyakran az élet, a halál és az újjászületés körforgását, valamint a természet és a kozmikus rend egységét ábrázolták. A szimbólum geometriai egyszerűsége ellenére mély jelentéssel bír, mivel az egymásra helyezett körök az összekapcsolódás, az egyensúly és az egység vizuális kifejeződése, egyben a hármas szám mágikus és spirituális erejét hordozza. A hármas kör szimbolikája a szakrális geometria részeként a meditációban, mandalákban és spirituális gyakorlatokban is használatos, segítve az egyensúly megteremtését, a koncentrációt és a belső harmóniát. A szimbólum az ősi kultúrákban gyakran jelent meg kőbe vésett ábrákon, templomok és szent helyek díszítéseként, valamint ékszereken és rituális tárgyakon, jelezve a kozmikus rendet és az ember kapcsolatát a világegyetemmel. Spirituális szinten a hármas kör az összetartozás, az egység és a háromszintű létezés (fizikai, érzelmi, szellemi) szimbóluma, valamint a folyamatos fejlődést és ciklikus teremtést jelképezi. A három kör egymásba fonódása vizuálisan az energiaáramlást és az univerzummal való összhangot is kifejezi, így a hármas kör nemcsak díszítő elemként, hanem spirituális fókuszként és meditációs eszközként is funkcionál a mai spirituális gyakorlatokban.

Nyugat-Afrikában, Ghána és Elefántcsont partvidéken elterjedt, és egy ottani királyról, Nani Adinkráról nevezték el. A legenda úgy tartja hogy az Ő ruháját díszítették ezek a varázslatos szimbólumok, azonban mára már kiderült, hogy sokkal régebbi jelképekről van szó, de pontosan nem tudják milyen idősek.

Sankofa:
Az Ősök bölcsessége, " visszatérés és megkapás", a múltból való tanulás fontosságának szimbóluma. Arra hívja fel a figyelmet, hogy nem lehet bölcs döntés hozni anélkül, hogy ismernénk a gyökereink, és Őseink tudásának, tapasztalatainak figyelembe vétele nélkül.

AdinkraHene:
ez a jelkép az Adinkra szimbólumok királya, úgy tartják ez inspirálta az összes többi létrejöttét. A " He-Ne" azt jelenti, király, vagy vezér. Jelenti a nagyságot, a nagylelkűséget és eredményességet a célok megvalósítása érdekében. ( Ez a jel egyetemes szimbólum, számos kultúrában megtalálható)

Owia Kokroko:
A Nap nagyságát, és erejét szimbolizálja, és jelképezi még az életerőt és megújulást.

Vesica Piscis   -  A tudat tükörképe - "Halhólyag" :

A szakrális geometria egyik "alap szimbóluma". Tulajdonképpen 2 azonos nagyságú kör metszetét adó mandula formájú alakzat. A jelkép ősi időkre nyúlik vissza, Indiától Angliáig számos kultúrában és korban fellelhető. Jelentése elég összetett; jelképezi a nőiséget, anyaméhet, a termékenységet, ahogy világra jön egy új élet. De egyfajta átkelőt, kaput is szimbolizál az anyagi és szellemi világ között, az szellem, energia, esetleg a gondolat manifesztálódását. Az energia és a teremtés gyökere; férfi és nő, hideg meleg, világos és sötét, összekapcsol minden ellentétet. Függőlegesen a méh, a teremtést szimbolizálja, vízszintesen egy kozmikus szemet. A dualitás és a szövetség jelképe is. A kereszténységben a végtelen Isteni erő jelképe. A Mindenségből kiáradó kozmikus teremtő energia szimbóluma. Amikor két dolog találkozik, és egyesül, olyan energiát hoznak létre, ami nagyobb mint az egyes részek összege. Ez a szinergia lényege. Okkult társaságok kedvelt motívuma. Történelmi szempontból a Vesica Piscis megjelenik az ókori egyiptomi, görög és középkori keresztény művészetben, templomok díszítésein és rituális ábrázolásokban, ahol gyakran a teremtő energia, a világmindenség és a szellemi tudás központjaként használták. A szimbólum geometriai tisztasága révén a két kör metszete az együttműködés, az összekapcsolódás és a harmónia jelképe, ugyanakkor a mandula alakú középső rész a szellemi és fizikai világ közötti hidat is reprezentálja. Spirituális és meditációs gyakorlatokban a Vesica Piscis segít a belső egyensúly megtalálásában, a koncentrációban és a kreatív energiák aktiválásában, míg a szakrális geometria tanulmányozásában az alapformák, például a hármas körök és a mandalák alapját képezi. A Vesica Piscis az élet, a teremtés ciklusának és az univerzum rendjének szimbóluma, amely a múlt, jelen és jövő összekapcsolódását, az egymásra ható energiák harmonikus áramlását jeleníti meg, és évszázadokon keresztül inspirálta a művészetet, az építészetet, a meditációt és a spirituális tanításokat világszerte.

Az Élet Magja

A magokat mindig is mágikusnak tartották. A tudatos tervezés, és
intelligencia ami jellemzi még őket, hiszen évekig, sőt néha év ezredekig képesek nyugvó állapotban maradni, várni a legideálisabb időpontra, hogy végre " életre kelhessenek". A mag az Isteni tudatosság ősi szimbóluma; a kezdet és a vég, teljesség, sokszínűség, termékenység, regeneráció, erő és egyensúly.

Az Élet magja a teremtés univerzális jelképe. Az Élet virágának
szent motívumának a "szíve, magja" ez a szimbólum. A minta
maga mindig egy központi körből és körülötte azonos távolságokban 6 ugyanakkora körökből áll. Ez a kör tükrözi a 7 csakrát, a szivárvány színeit, és még zenei hangoknak is megfeleltethető.

Az Életmag, vagy angolul Seed of Life, az egyik legrégebbi és legismertebb szakrális geometriai szimbólum, amely a körök egymásra helyezéséből alakul ki, létrehozva egy harmonikus mintázatot, amely az egység, harmónia és teremtő energia szimbóluma. Az Életmag az ősi geometria egyik alapformája, amely a teremtés és az élet forrását jelképezi. Megtalálható az ókori egyiptomi, mezopotámiai és indiai kultúrákban is,és a magyar díszítő művészetben egyaránt. Spirituális jelentése az újjászületés, fejlődés és teremtés ciklusát tükrözi. Energetikai hatása révén meditáció vagy vizualizáció során segít a belső harmónia, fókusz és energiamező kiegyensúlyozásában, elősegítve a lelki egyensúlyt. Az Életmag hét körből áll, amelyek egymást átfedve egy virág formát hoznak létre, a körök egymásra hatása a teremtés ciklusát szimbolizálja, és ez a minta az Élet virága szimbólum alapját képezi, amely az egyetemes harmóniát és rendet jeleníti meg. A geometriai arányok és szimmetria elősegítik a harmonikus energiaáramlást, ezért a szimbólum meditáció és spirituális gyakorlatok során különösen hatékony. Az Életmag szimbólumot sokféleképpen használják, például meditációs fókuszként, hogy segítsen a koncentrációban és a belső béke megtalálásában, ékszerekben vagy mandalákban, hogy energetikai kiegyensúlyozást és harmóniát teremtsen, valamint térharmonizálásra otthon vagy munkahelyen, hogy pozitív energiákat generáljon. Segít megérteni az élet ciklusait, kapcsolódni az univerzum ritmusához és erősíti a teremtő erőt bennünk. Az Életmag szimbólum és a hozzá kapcsolódó szakrális geometriai minták, valamint a mandalák szimbolikája mélyebb betekintést nyújt az univerzum rendjébe, a harmonikus energiaáramlásba és az élet folyamatába, és inspirációt ad a meditációhoz, kreatív alkotáshoz, valamint a belső fejlődéshez.

"Amiket állítok e szimbólumról nem kitaláció, ezekkel a konkrét szavakkal írták le már az ősidőkben is. Azt gondolom azért nevezték az Élet virágának, mert egy virágra emlékeztet, és mert minden élő és nem élő létező felépítését és működését fejezi ki; mindent, ami valaha is manifesztálódott."  /Drunvalo Melchizedek /

Az Élet virága (vagy Életvirág) a modern elnevezése annak a geometrikus formának, melyben egymást megfelelően fedő- és egyenletesen eloszló körök egy virágszerű mintázatot hoznak létre hatszoros szimmetriával, mint egy hatszögnél. Minden kör középpontja az őt körülvevő 6 másik (megegyező átmérőjű) kör kerületén helyezkedik el.

Az Élet Virága világszerte, sok kultúrában - régen és most is - szent szimbólum. Az univerzum leképeződésének tekintik, mivel például mindazon építőkövét megtalálhatjuk a szimbólumban (Metatron kocka formájában), amit platóni testnek vagy másképpen szabályos testnek nevezünk. A szimbólumot olyan metafóraként foghatjuk fel, mint amelyik az univerzum szellemének és minden életnek az összekapcsolódását ábrázolja. Egyfajta Akashi-kódexnek (Akashi Records) is tekinthető.

Drunvalo Melchizedek szerint az (Élet virágában található) Élet magja szimbólumot létrehozó lépések sorozata a zsidó-keresztény mitológiában a teremtés hét napjának feleltethető meg, ami alatt Elohim (az Isten, Istenség megnevezése) létrehozta az életet. Az Élet virágában megtalálható szimbólumok szerkesztése során - többek között - a Vesica Piscis (ősi vallásos szimbólum) és a Borromei kötés (ami a Szentháromságot fejezi ki) is megjelenik.

A szimbólum által közvetített pozitív energiák életünkbe vonzása a régmúltban és napjainkban is úgy valósult/valósul meg, hogy mindennapi használati tárgyaink, építményeink díszítő motívumaként jelent/jelenik meg. A szimbólum megtalálható a magyar népművészetben is.  (Wikipédia)

"Az élet virágának geometriája megtalálható minden élőlényben. Ez a létezés kódja, az emberben is ott van. Ez a szimbólum az alapkódja tehát a megteremtésnek. A rezgése képes lehet optimalizálni az ember működését, felszínre hozhatja a rejtett adottságokat. Először is meg kell azt értenünk, hogy nem csupán szövetek, szervek, meg kémiai anyagok rendszere vagyunk. Sokkal többek vagyunk ennél, de ehhez fel kell szabadítanunk a tudatunkat a megtanult dolgok rabságából. Energiák, rezgések és hullámok programoznak bennünket. Ez az anyag feletti programozó elv. Ráadásul mindezek a dolgok kommunikálnak is egymással; minden mindennel. Nem vagyunk elkülönülve semmitől, egy hatalmas rendszernek egy minden létezőt átható rendezői elvnek a részesei vagyunk. Úgy ahogy a testünkben biofotonok kommunikálnak egymással, ami egy fény természetű információ csere, úgy a világon minden hasonló folyamatokban van. Csak ezek a dolgok jelenleg a legtöbb ember érzékelési ingerküszöbe alatt zajlanak. Tehát a sejtjeink nem csak a saját társaikkal kommunikálnak, hanem a nagy egésszel is. Hogyan is áll össze az Élet virága szimbólum ? A teremtés összesűrűsödött vagy anyaggá sűrűsödött tökéletes formája a gömb. Tehát létre jött egy gömb. Utána ez ismételte önmagát. Összesen 7 gömb teremtődött. Ezek egymáson elcsúszva létrehozzák az Élet magját. Ez a teremtés 7-es száma. Gondoljunk csak bele, 7 nap, 7 zenei hang, 7 csakra, 7 szín, 7 belső elválasztású mirigy, 7 izomréteg a szívben. Ez a mintázat építi fel az univerzumot, a galaxisokat, és az emberi testet is. Ahogyan az élet magja elkezd tágulni, mint egy spirál, újabb gömböket hoz létre. A 3. körben kialakul a 19. gömb is, és ekkor létrejön az Élet virága. Magában foglalja az Élet mintáját. Ez a mintázat megmutatja, hogy minden egy elválaszthatatlan egységet alkot. /Horváth Zoltán - " Enigma Zoli" / "

Rovásírás:

A rovás azért tartozik a szimbólum kategóriába, mert a rovott jelek már az ősi időkben is mágikus erővel bírtak. Rituális edényeken, szertartásokon viselt ruhákon, kultikus helyeken kőbe vésve a mai napig fellelhetőek. A jelek együtt és külön-külön is jelentéssel bírnak. Több évezredes kód rendszer. A rovás szakrális írás. Jobbról balra, azaz a múltból a jelenbe történő utazás, és ezáltal a tulajdonságánál foga egyfajta " teremtő " erővel bír. Hiszen a jelenben teremtjük a jövőnket.

Ha mandalára rovunk szavakat, mantrákat, a kör formáját és energiáját is felhasználva tovább erősítjük a hatását.

Meditációs szó, amit folyamatosan ismétel az a személy, aki a gondolataiba mélyed, hogy ennek segítségével lelki hatást érjen el.

A meditáció során egy szótagot használ mantraként az ember. A mantrának különleges hatást tulajdonítanak. (WikiSzótár)

Az Életfa, vagy Világfa / Yggdrasil :

Az összes növényi ábrázolás közül az Életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb szimbólum. Utal az életre, a halálra, fejlődésre, növekedésre, az örök megújulásra. A Fa egy jelképes létra, melynek koronája az égbe, a gyökere a földbe nyúlik, a kettőt pedig a törzs köti össze. "Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált. A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek."
A világfa a közép-ázsiai lovas népek ősvallásának legalapvetőbb rendszerezési formája. Ugyanúgy kifejezi az ősi hun, avar és magyar hit rendjét, mint jelképrendszerének szerkezeti felépítését. Igazi csoda, hogy a kereszténység felvétele után a magyar ősvallás legfontosabb vallási jelképe több mint 1000 éven át megmaradt a magyar nép emlékezetében. Hasonlóan csodálatos fák népmeséinkben és mondáinkban is megtalálhatók. Több változatban az "égig érő, "tetejetlen" fa. A világfa képzete minden nagy kultúrában megtalálható, és az indoeurópai népek körében általánosan ismeretes. A magyar és az indoeurópai népek mondái között azonban találunk egy lényeges különbséget, ami a két fát élesen elválasztja egymástól. A magyar fa csúcsán, vagy az ágai között égitestek - Nap, Hold, Csillagok - vannak. Ez csak a magyar mondákban és díszítőelemekben fordul elő, az indoeurópai népek körében ismeretlen.
Ugyanezt a képzetet megtaláljuk viszont a közép-ázsiai lovas kultúrák népeinél. A napos-holdas világfa kétségtelenül igen régi alapszimbóluma a táltos hitű népeknek, és egész Közép-Ázsiában és Kelet-Ázsiában mindenütt ismert.

A skandináv mitológiában Yggdrasil néven szerepel és kőrisfaként ábrázolják. A monda szerint a koronája a felhőkig, gyökerei pedig az alvilágig nyúlnak.  A fa maga Midgard közepén nőtt keresztül, három gyökere három irányba ered, melyekből három forrás fakad.

A kelták magukat fa ősanyától és fa ősapától eredeztetik. Azt tartották, hogy a fák az emberek ősei.

A Buddhista hagyományban a Bo fa pedig a megvilágosodáshoz vezető utat jelképezi, és szimbolikusan magát az életet is.

Az Ókori Egyiptomban a Fa az életet, halált és a bőséget egyaránt szimbolizálta. Az ágai a mennyet, a gyökerei az alvilágot jelképezte.

Afrikában a Baobab fának van nagy kultusza. Életfának nevezik, mert a fa száraz és zord éghajlaton is képes vizet tárolni, ami sokszor életmentő az emberek számára, ezért nagy becsben tartják, és magát az életet tisztelik benne.

A világtengely, vagyis az Axis Mundi szinte minden nép mitológiájában megtalálható. Ennek jelképe a Világfa, mely összeköti egymással a különböző világokat, hogy lehetővé tegye az ezek közti utazást. 

A Sri Yantra az egyik legősibb és legszentebb szimbólum, amely a hindu tantrikus hagyományból ered, és több ezer éves múltra tekint vissza. Maga a "yantra" szó eszközt, instrumentumot jelent, a Sri Yantra pedig nem más, mint a kozmosz és a tudat térképe, amely a makrokozmosz és a mikrokozmosz egységét fejezi ki. Kilenc egymásba fonódó háromszögből áll: négy felfelé mutató háromszög képviseli a férfi, Shiva energiát, míg öt lefelé mutató háromszög a női, Shakti energiát jelképezi. Ez a két princípium együtt az univerzum keletkezésének és működésének örök táncát mutatja be. A külső körök és lótuszlevelek a világot, a teremtett valóságot ábrázolják, a középpont, a bindu pedig a tiszta tudatot, az Abszolútumot, ahonnan minden létrejön és ahova minden visszatér.

A Sri Yantra szerkezete lenyűgözően pontos és összetett matematikai rendet követ. A háromszögek arányai és metszéspontjai olyan precízek, hogy modern számítógépekkel is nehezen lehet hibátlanul megrajzolni. Ez a szimbólum magában hordozza az aranymetszés, a π és más univerzális arányok jelenlétét, és kapcsolatban áll a piramisok geometriájával, valamint a Föld és a Hold méretarányaival is. Emiatt sokan a Sri Yantrát az univerzum ősi kódjának, egyfajta blueprintnek tekintik. A spirituális hagyományban a Sri Yantra nem pusztán szimbólum, hanem meditációs eszköz. A vele való szemlélődés és meditáció a tudatot a perifériáról a középpont felé vezeti: a figyelem és az energia a külső rétegekből lassan a binduhoz érkezik, ami a Forrással való egység élményét hozhatja el. A mesterek szerint ez az egyik legerősebb módszer az önvaló, az Atman megtapasztalására.

Érdekes módon a Sri Yantrában rejlő elvek a modern kvantumfizikával is párhuzamba állíthatók. A háromszögek kettőssége emlékeztet a hullám-részecske dualitásra, amelyben az anyag és az energia két ellentétes, mégis egységet alkotó aspektusa jelenik meg. A középpont, a bindu megfeleltethető a kvantumvákuumnak, annak a semminek, amelyben minden lehetséges potenciál rejlik. A yantra hálózata a kvantum-összefonódás metaforáját is hordozza, hiszen minden pont összeköttetésben áll a többivel, és az egész szerkezet fraktálszerűen emlékeztet a természet önhasonló mintázataira, legyen szó galaxisok eloszlásáról, DNS-spirálról vagy sejtszerkezetekről.

Felhasznált irodalom;   

Wictor Charon: A misztikus út

Zobor László; Az ősminták ereje

Magyar Néprajzi Lexikon

Bodnár Erika: A magyar ház mágikus titkai

Magyar Adorján: Az Ősműveltség

Klement Kornél cserkésztiszt: Faragókönyv cserkészeknek

Adele Nozedar : The Element Encyclopedia of Secret Signs and Symbols
The Ultimate A-Z Guide from Alchemy to the Zodiac

Molnár V. József: Világ-Virág

Varga Géza írástörténész blogja

Kiszely István: A magyar nép őstörténete, Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága, Sólyomfi Nagy Zoltán Ős Tenek könyve, Cey-Bert Róbert Gyula: A magyar ősvallás, Antalné Tankó Mária: A Gyimesek völgyében élő csángó magyarok hitvilága, Molnár V. József